A világítótornyok mindig elbűvöltek. Erősek, rendíthetetlenek, ahogy állják a szél, a vihar és a tenger sokszor vad hullámainak erejét és közben segítik a hajósok utazását. Ma már a GPS, a műholdak és a radarok világában a jelentőségük természetesen csökkent, de a segítségnyújtás, az erő, az ellenállás és talán a magány szimbólumaként továbbra is velünk vannak.

Közel 30 éve dolgozom a gyermekvédelemben és azt gondolom, hogy időnként igencsak viharos tenger, zátonyok és örvények között találja magát az aki odakeveredik, és ha
nincsenek is viharok a gyermekek ügyeivel kapcsolatban – ami lehet a családdal összefüggő, iskolai, egészségügyi vagy akár munkavállalás kérdésével kapcsolatos- szükség lehet valakire, aki segíti megtalálni a megfelelő utat, segít eligazodni, aki utat mutat a hatályos jogszabályok rendszerében.

Jogász, szociálpolitikus és mediátor végzettségem és a sok éves gyermekvédelmi tapasztalatom megfelelő alap lehet abban, hogy komplex segítséget tudjak nyújtani a hozzám fordulóknak, úgy, hogy mindig a gyermek érdekét állítjuk a középpontba.

Hiszem hogy ha a gyermek érdekét állítjuk a probléma megoldásának fókuszába, csak jó döntést hozhatunk.